A idegenforgalmi főszezon kellős közepén robbant – szerencsére nem életeket kioltóan a – bomba, amiről közvetlenül azután értesülhetett a szakmai közvélemény és az érintett vendéglátós ágazat több százezres szakmai közege, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásáról hazaérkezve bejelentette: tengerentúli jó példaként érdemes elgondolkozni azon, hogy a borravalót adómentessé teszik. Szakmai szervezetektől kezdve érdekképviseleti szerveken át, maguk az érintettek is elmondták, hangoztatták véleményüket, s hangoztatják jelenleg is erről a témáról, ami gazdasági vetületű ugyan, de mégis egyfajta nemzetet érintő kényes kérdés. Mielőtt lapunk is kifejtené erről a véleményét, a szerkesztő szeretné az olvasó figyelmébe ajánlani a borravaló kifejezés sajátos üzenetét, vetületét. Lapunk címe: Minőségi Borok Ételek Életek – MBÉ asztali örömök magazin. A borász társadalom mindennapi folyamatait követjük hasábjainkon, bemutatva emblematikus, feltörekvő borászokat, családi vállalkozásokat, s persze az is hivatásunk, hogy a vendéglős szakma kulisszái, részletei mögé nézzünk. Mostanában egyre több panasz hallatszik arról, hogy csökken a borfogyasztás, különböző lobbiknak köszönhetően, előtörnek más alkoholos és nem alkoholos italok, ostromolva a fogyasztókat. A piaci tülekedés része, de kedves borász és vendéglátós barátaim figyelmét felhívom arra, hogy a borravalónak van egy olyan marketing hatása, ami kőbevésetten egyedülálló. Kérdezem én: miért nem hívják a hálapénz ezen formáját sörre valónak, pálinkára valónak, ginre valónak, de nem sorolom tovább az italfajtákat. Köszönjük meg a magyar nyelv szótárának, hogy borravalóként emlegeti ezt a sajátos megköszönő szemléletet, amivel a fogyasztó mióta csak fogyaszt, szembesül. Döntenie kell nagyon sokféle szempont szerint, miért is adja oda azt a bizonyos plusz pénzt. Kinek is? A felszolgálónak? A vendéglősnek? (vállalkozónak?) A szakácsnak? A cukrásznak? A mosogatónak?, hogy ne folytassam tovább a sort. A borravaló – amit lehet borra, de még kólára, mi több a felszolgáló új születendő gyermekének pelenkára -, megfoghatatlan, de mégis üzenetjellegű. Menjünk tovább! Viták, vendégbeírások tömkelege foglalkozik azzal, hogy kell-e szervízdíj és a szervízdíjba mi van beépítve? ÁFA + TB-járulék és a borravaló után természetesen smmiféle befizetés nem jár. Sokan kérdezik, hát nem arról van szó, hogy egy étterem, borászat, pizzéria, vendéglő azon pillanatait részesítjük köszönetbe, amelyeket hivatásából adódóan természetesen produkálniuk kellene, ellenértéket kérve mindezért? Nem arról van szó, hogy a borravaló – miközben a hálapénzt kiűztük az egészségügyből, törvényi határozat alapján, – valami elvetendő, a morális szempontból nem vállalható bevételi forrás. A vendéglősökkel, különböző szakmai szervezeti vezetőkkel beszélgetve az látszik, inkább az rajzolódik ki, hogy a pontos törvény megjelenése nyomán, majd tényszerű lesz, mi a teendő? Szerteágazó formában osztják szét jelenleg is a plusz bevételeket. Ez a munkaadótól éppúgy függ, mint attól a közösségtől, amelyet ez érint. Ahol demokratikusan megbeszélik a dolgokat, hozzátéve azért is, mert jó a csapat, ott szerintem nem lehet probléma ezzel a metodussal. A boltnak menni kell! Ha pedig a mostani munkaerőválság kellős közepén plusz forrásokat vonunk meg – éppenséggel eddigi módon az adóval –, nem segíti a helyzetet. Számos helyen fel van tüntetve a szervízdíj, mint kötelezően alkalmazott tétel. Ezt a vendég tudomásul veszi. A borravaló viszont nagyon is személyre szabott :a felszolgálónak a teljesítményéért, annyit, amennyit akarok, annyit adok. A borravaló mehet saját zsebre, mehet közös kasszába. Ezt is meg kell beszélni, kinek-kinek hogyan jó, hogyan lehet valóban hasznossá és láthatóvá tenni? Most arról nem szeretnék beszélni, hogy a borravaló eltüntetése mondjuk a tulajdonos részéről kizsákmányolás, egyben pedig öngyilkos lépés. Ott fogják hagyni, mert kapzsi, nem akarja megfelelő módon megfizetni azokat, akikből él. Szóval ez olyan bomba, aminek utóhatásairól még sokat fogunk beszélgetni, de szeretném megnyugtatni olvasóimat: borravaló volt, van és lesz is! A jogszabályok törvényében majd meglátjuk, milyen mértékadó utak lesznek e tekintetben.

Krivács András