A szövetség elnökének ünnepi köszöntője:

Kedves Boros család, Kedves Ünneplők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Emlékezni, ünnepelni jöttünk. Emlékezni Boros László mesterre, chef úrra, Boros Lászlóra arra az embertársunkra, kinek tanítása, gondoskodása, odafigyelése, óvó szavai nélkül, sokan, sokkal kevesebbek lennénk. 

Szakképesítését 1968-ban szerezte meg Debrecenben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben. Tanulóéveit a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalatnál töltötte, majd a vállalat tapasztalatszerzésként az akkori NDK-ba, Erfurtba küldte a Hotel Erfurter–Hofba. Miután megtapasztalhatta, hogy milyen a külföldi munka, visszatérése után sorkatonai szolgálatot teljesített, itt is szakmájához hűen szakácsként dolgozott. 1982-ben egy nagy lépésként, következett a Hungária étterem konyhafőnöki posztja, majd onnantól kezdve elkezdődött konyhafőnöki pályafutása egészen 2011-ig. Fontos volt számára a szakmai utánpótlás nevelése, a hagyományok őrzése, ezért 1975-óta vett részt a tanulóképzésben gyakorlati oktatóként. 

Venesz József díjjal, Gasztronómiai Követ és Év gasztronómusa címmel elismert szakácsmester és mesterszakács. 

Laci bácsi…Egy életvidám, csupaszív ember voltál, munkád az életed volt, szívvel lélekkel dolgoztál, oktattál, bármilyen beosztásban voltál, mindig a társaid előtt jártál, egy igazi példakép voltál! 

 Szinte napra pontosan, 12 évvel ezelőtt Budapesten találkoztunk először, ahol Barabás Zoltán kollégánk mutatott be minket egymásnak. Ez a találkozás/kézfogás egy barátság kezdete volt. Egy valódi, igaz barátságé. Már akkor éreztem az első másodpercben, hogy egy önzetlen, szakmáját szerető, a munkájának, szeretett szakmájának és családjának élő embertárs vagy. 

Boros László ismert és elismert szakember. Az az életút, amit jártál, például szolgáljon minden kolléga számára. 

Egy kép jut eszembe rólad MESTER. Mosolyogva jössz felém és azt mondod: - „…ügyes ez a fiú, megcsináljuk elnök úr…” - és így is lett, megcsináltuk. Elek Ricsi bejutott a világdöntőbe, hitednek és biztatásodnak is köszönthetően! 

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj....

Soha nem felejtjük intő szavaid és tanításod. 

 A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség vezetői döntése értelmében, a 2023. márciusi 10-i elnökségi ülésén elfogadta, hogy 2024-től Szövetségünk BOROS LÁSZLÓ díjat adományoz a juniorkorú, azaz a 25 évnél fiatalabb kollégák részére.

Évente egy alkalommal, egy díjat adunk át, Debrecenben minden év április 21-én Boros László mester mellszobra mellett.

A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség tagsága és elnöksége nevében köszönetünket, köszönetemet fejezem ki a Hajdú-Bihar Vármegyei kollégáknak és Debrecen városának, hogy ma itt lehetünk.

„A tegnapért a máért a jövőért a Magyar Gasztrokultúráért”